Szeretnék pár szót szólni a kereszténységgel és az Egy Istennel való fiatalkori kapcsolatomról. Katolikus családba születtem, így fejlődésem különböző szakaszainak nagyobb részét ilyen környezetben töltöttem, próbáltak rászoktatni a rendszeres imádkozásra, a rendszeres templomba járásra, és a hittanra amit tiszta szívemből gyűlöltem. Nem értettem amiről beszélnek, nem is érdekelt különösebben, kötelező rossz volt, amit a családért teszek, aztán már azt sem. Inkább a veszekedés.

Aztán 1999 környékén elcibáltak egy gyülekezetbe, ahová nagymamám lépett át a katolikus egyház kötelékéből, és erősen propagandált, hogy ez jó lesz nekem is, és a szüleimnek is. Nos amit ott tapasztaltam, az én fokozottan éretlen lelkemnek erős volt, de mégis beszippantott, már-már hinni kezdtem a dologban. A gyülekezet több száz fővel rendelkezett, szeretettel, kedvességgel és békével fogadtak, ez volt az a felszín amit akkor valóságnak hittem. Félre értés ne essék, a történet végére nem egy sátánimádó embereket áldozó szekta képe bontakozik ki, csupán maga az emberség.
Az Istentiszteletek menete a következő volt:

Zenélés, Éneklés, Tömegbuzdítás
(alternatív) Gyógyító kézrátétel
Tanítás
Zenélés, közben pedig gyógyító kézrátétel mindenkinek
Az új tagok színpadon történő felavatása, Imádság elmondasá, Szent Szellemmel való betöltekezés
Zenélés, levezetés, megvallások, beszélgetés

Egészen addig a pillanatig nem voltak különösebben furcsa és szokatlan érzelmeim, ameddig el nem érkezett az új tagok felavatása. Senkit nem érdekelt, hogy az én 12-13 éves fejem nem akarja ezt, de menni kellett, meg aztán kedvesek is voltak és rávettek. Odakinn elmondtam egy imát amiben megvallom hogy hiszek Istenben, mert a Biblia szerint semmi más nem kell a megváltáshoz, minthogy kimondjam a számmal és higyjek a szívemben. Ez útóbbi hiányzott ugyan, de sebaj. Majd a Szent Szellemmel való betöltekezés. Hűha.
Létezik egy ima, amiről a bibliában is írnak, ez pedig a nyelvek imája. Egy ima, ami érthetetlen gagyogásnak tűnik, valójában pedig mélyről feltörő lelki imádság, amit mi emberek nem érthetünk mert ez Isten nyelve, és mindenki másképp beszéli. Ahogy a pásztor bátorítóan hozzám ért, mintha megindult volna a nyelvem, úgy imádkoztam.

Mikor hazaértem erről az Istentiszteletről, boldog és feldobott voltam, az emberek aranyosak és kedvesek voltak hozzám, új ismerettségeket szereztem, és elkezdett visszatérni a hitem abban az Istenben, amit annyira gyűlöltem. Már vártam a következő vasárnapot, amikor megint megérint a Pásztor, és Isten szeretete átjárja a testemet, én pedig erőtlenül dőlök el.

folyt. köv...
-------------------------------------------------------------
Leszögezném, hogy ez nem a Hit Gyülekezete. A Hit Gyülekezete egy hasonló alapokon nyugvó egyház, de ők a szamárlépcső magasabb fokán állnak, azon, amelyen egykor a katolikus rendszer, a vallás egyetlen intézményesült központja állt, mikor elkezdett a pénz, a politika és a hedonizmus felé tekintgetni. A merev normák és a külső szemlélő számára felépített burok mindenhol ottvan, csak a jelenlévő emberen múlik, hogy képes e mögé látni, és észrevenni, hogy mi is történik valójában.

Ehhez nem kell tehetség vagy kutatómunka, csak odafigyelés és józan ész, ellenállás a tömegkommunikáció és a keresztény normarendszer hipnózisával szemben, ami idősek és fiatalok milliárdjait kebelezte be kevesebb mint 2000 év alatt.
Ez nem egy kérdés Istenről, a létéről, vagy a kereszténységről, sokkal inkább egy kritika mindarról, ami őt képviseli itt, ezen a rohadt világon.