"Ahogy a vallási iratokból és egyéb írásokból kitűnik, hogy legtöbbször és a legtöbb helyen az ember nagyobb jelentőséget tulajdonít a belső világnak, mint az objektíven létező dolgoknak. Úgy érzi, hogy amit behunyt szemmel lát, lelki értelemben magasabb jelentőséggel bír, mint az, amit nyitott szemmel érzékel. Mi ennek az oka? Amit mindennap tapasztalunk, az hajlamossá tesz bennünket arra, hogy kevésbé fontosnak tartsuk, és az, hogy hogyan lehet valamit túlélni, olyan szorongató probléma, melynek határai a kibírhatatlanul unalmastól a gyötrelmesig terjednek. A külső világ az, amelyben életünk minden reggelén felébredünk, az a hely, ahol kénytelen-kelletlen meg kell próbálnunk élni. Belső világunkban nem létezik sem munka, sem pedig egyhangúság. Csak álmainkban és álmodozásaink során látogatunk oda, és olyannyira idegenszerű, hogy sohasem találjuk meg két egymást követő alkalommal ugyanazt a világot. Nem csoda hát, ha az emberek az isteni lényeg keresése során jobban szeretnek befelé tekinteni!
- Aldous Huxley - Észlelés kapui"
"A vallási iratokból, valamint a költészet és plasztikus művészetek ma is élő nagyjainak feljegyzéseiből nagyon világosan
A meszkalin és a pszichedelikus irodalom atyja kitüntetést érdemelne arról, hogy az adatfeldolgozás, szépen kifejezve az élményfeldolgozás milyen mértékben függ a tudat érzékelésétől és attól, hogy milyen mélyre tudunk menni az adott pillanatban. A meszkalin elmosta a vonalakat amiket a társadalom húzott, és ennek nyomán egy egész világot épített a drogokkal kapcsolatos élményfeldolgozásra. Vagy így vagy, életünk valódi megélésében hatalmas szerepet játszik a pszichológia egyik személyiségjellemző szemszöge, a Befelé Tekintő Ember (introvált) és a Kifelé Tekintő Ember (az extrovált).
Aki kifelé tekint az szociális, ismerkedő kedvű, mozgékony, alkalmazkadó, bőven van társasági képességekben, a problémamegoldó képessége gyorsabban fejlődik, és improvizálni is kíválóan tud. Az introvált ember ennek teljesen az ellenkezője, ugynakkor az élményfeldolgozás mechanizmusába olyan plusszok adódnak, amik az érem másik oldalát világítják meg.
Az introvált emberek sajátosan élnek meg mindent, empatikus képességeik erősek, önmagukat jobban ismerik, érzelmi világuk mélyebb, ébben ezért színesebb. Az extrováció és az introváció szembenállása nem jelenti természetesen azt, hogy az ember vagy ilyen, vagy olyan, de létezik egy erősebb és dominatívabb oldala. Az extrovált emberek lényegében a társadalom fizikai részét képezik oly módon, hogy aktívan részt vesznek benne, alakítják, sőt alkotják ezt, ezért tetteikben és szavaikban színesebb jelenségek fordulnak meg, az introvertáltak nehézkesebben alakítják a sorsot, de a rálátásuk nagyobb. Személyes kapcsolatokban az extrovertált nagyon gazdag, de igazi mély barátságok kezdeményezésére az introvertáltak esélyesebbek, pont az élményfeldolgozásból kifolyólag.
A belső világ, melyről Huxley beszélt, jórészt ennek a két végletnek a közepén helyezkedik el és ez határozza meg azt a lencsét, amelyen keresztül a világot nézzük. Ha azt akarjuk, hogy kint másmilyen legyen, változtassunk odabenn :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.